Kilométer a köbön…

Ismét sikerült hosszú időnek eltelnie legutóbbi szösszenetem óta. Nem vagyok egy termékeny író, nehéz lenne ebből megélnem. De szerencsére nem is ebből kell élnem. Viszont néha eljutok arra a pontra, amikor a sok-sok gondolat összekuszálása végén csak leírom, mire gondolok.

Nincs ez most sem másképp, megint valami óriási mérföldkőhöz érkeztem. Vagy csak azt hiszem. Vagy nem is. Vagy mégis. Nem tudom, majd kiderül.

Akik ismernek, tudhatják, hogy részt vettem néhány motoros segélytúrán. Némelyiken egyszerű résztvevőként, néhányon segítőként, más alkalmakkor szervezőként – esetleg vezetőként. Nos mindegyik esetben igaz volt, hogy a jutalom a mienk volt. Amikor az ember visszagondol egy-egy útra, mérleget vonva, mindig az derül ki, hogy mi nyertük a legtöbbet. Mi, motorosok. Ugyanis bármelyik alkalmat nézem, mindig találkozhattam olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Idegenekkel, akikkel első szóra megtaláltuk a közös hangnemet, közös célt, közös terveket. Persze vannak, melyek megragadtak ennél a pontnál és nem fejlődtek tovább, de olyan is akad köztük szép számmal, melyek azóta is – elraktározva a lelkemben – várják a kinyílás pillanatát.

Ezekből a közös célokból, gondolatokból, érzésekből, találkozásokból, barátságokból, összenézésekből – és még sorolhatnám különböző jelzőket, illetve azokat a mozaikokat, melyből megszületik az egész – végül összeállt a fejemben egy konkrét cél. A cél, mely egyszerű, de megfogalmazni nem is annyira.

Az évek folyamán mindig találkoztam új emberekkel. Első ránézésre idegenekkel. De ugye mint már fentebb említettem, ez csak egy kifejezés azokra, akikkel addig nem sikerült összefutnom. Tehát felmerült bennem egy ötlet, egy érzés, hogy valahogy meg kellene fogalmazni azt, ami a fejemben kialakult a sok külső hatás kapcsán.

Eszközként e cél megvalósítására kézenfekvő megoldás első gondolatra a (majdnem) mindenki által ismert Facebook. Persze ezen a felületen lehet a legtöbb önmegvalósító sületlenséget, téveszmét, fake news-t olvasni, de sajnos egyelőre nincs jobb. Nehéz rávenni embereket, hogy elolvassák, ami le van írva. Főleg, ha az nem bulvár hír vagy nem rövidebb 3 sornál. Mégis marad ez a platform, mert egyelőre jobbat nem tudok.

Több hónapi gondolkodás, csapongás, tépelődés, csalódás után hirtelen felindulásból (Több hónap után. Ja, hirtelen. Na mindegy.) létrehoztam a Kárpát-medence Magyar Motorosai Facebook oldalt. Nem egyszerű leírni a kezdeményezés célját úgy, hogy azt mindenki elsőre megértse, főleg ha el sem olvassa. Mégis belevágtam, mert lelki szükségletem, hogy létrehozzak egy olyan közösséget, ami azt a célt szolgálja, hogy összefogja a magyar lelkületű, magyar érzelmű testvéreket egy csoportba. Legfőbb vágyam az, hogy találkozhassak olyanokkal, akik akaratuk ellenére születtek Magyarország jelenlegi határain kívülre. Olyan országba, ahol nem élhetik meg valódi magyarságukat, mert bármennyire is liberális, elfogadó, demokratikus – és megannyi elcsépelt fogalommal illethetném az érintett területeket – az ország, ahol élnek, nap mint nap ki vannak téve attrocitásoknak, verbális vagy fizikai bántalmazásoknak, megálztatásnak és még sok egyéb negatívumnak. Természetesen olyanok közelségét is keresem, akik szerncsés módon itt élnek kis hazánkban, de őket is megérinti külhoni magyar testvéreink sorsa.

Első tervem az, hogy motorosként olyan emberek társaságát keresem, akik hajlandók szabadidejükből arra áldozni, hogy a cél megvalósuljon. Eszköz ehhez a motor. De nem csak motorosokat várok. Bárki csatlakozhat, aki a fentiekkel azonosulni tud.

Megint eljutottam arra a pontra, hogy csak írok, de nem tudom teljesen kifejteni az agyam mélyén és felszínén cikázó gondolatokat, teljes mértékben megosztani azokat az olvasóval. Próbáltam a Facebook oldalon is leírni a lényeget, de nehéz megtenni cirkalmas gondolatok, szerteszét ágazó mondatok kavalkádjával. Talán majd szóban sikerül elmagyaráznom mindazoknak, kikkel összehoz az élet.

Végül kicsit kitérek a címre, ami elsőre talán furcsa, de azért bele lehet gondolni többet is. Kilométer a köbön. Vagyis kmmm. Ez ugyan nem szabályos matematikai kifejezés, de nekem ez megtetszett, mert van benne valami másodlagos gondolat is. Ezt nem fejtem ki, mert aki tudja, az úgyis tudja. Ha magyarázni kell, az már ciki lenne nekem. 😉

Szóval kilométer a köbön = kmmm = Kárpát-Medence Magyar Motorsai (csak a kiemelés miatt írtam nagy betűvel a medencét)

Távolabbi céljaim is vannak, de ezt majd egy másik alkalommal fejteném ki. Majd ha lesz kiknek. Mert hírdetni nem szeretnék. Meghívókat küldözgetni szintén nem tartom jónak (bár kétségtelenül létszámnövelő hatása lenne). Úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki valami véletlen vagy nem véletlen – mivel nincsenek véletlenek – belefut az oldalba, ha megérti miről van szó, csatlakozik. Ha nem fogja meg, akkor hiába is hívnám. Kicsit talán furcsa, de valahogy ez most így alakult ki a fejemben. Akinek oda kell találnia, az odatalál közvetlen hívás nélkül is.

Bízom benne, hogy azért akad azért olyan, aki ki tudja bogozni a fenti összekuszált gondolataimból a lényeget és megtisztel jelenlétével a csoportban. Szeretettel várok minden magyar lelkületű testvért a Kárpát-medence Magyar Motorosai oldalon. Legyen az motoros, motoros közeli vagy motortalan magyar.