Volt egyszer egy klipforgatás…

Fotó: HRB
2019. nyarát írtuk, amikor egy felhívással találkoztam. Ha jól emlékszem, először a saját motoros csapatunk tette közzé e-mailben, majd a Facebook-on is belefutottam, hogy egy bizonyos Kerecsen Zenekar keres klipforgatáshoz motoros urakat és hölgyeket. Fogalmam nem volt róla, hogy mi lehet a történet háttere. Viszont a forgatás helyszíne szinte itt van a szomszédban, Gyönkön. Azért ezen a helyszínen, mert a dalban szerepelni fog a gyönki Harmónia – Rend-Band Ifjúsági Kórus & Zenekar.
Sokszor és szívesen motorozom azon a környéken. Bár az utak minősége néhol elég kiábrándító, a környező táj sok mindenért kárpótol. Így hát elkezdtem kicsit jobban utánanézni, mi is lehet ez a történet.
Csatlakoztam a Facebook-on a zárt csoporthoz, ahol megtudhattam a részleteket. Bevallom sosem hallgattam ezt megelőzően a Kerecseneket. Nem is tudtam róluk, hogy ők egy régimódi (remélem Zsolt nem haragszik meg ezért a minősítésért 😉 ), igazi rockzenét játszó felvidéki, komáromi csapat. Később persze kiderült, hogy a “Mit szól ehhez Brüsszel” című szerzeményükkel nemrégiben összefutottam már a világhálón, csak nem kötöttem hozzájuk. Az a számuk igen ütős, beszólós, igazi lázadó feeling-gel átitatott kompozíció. Ha nem hallottad még, pótold azonnal!
Elmélyedve a csoportban közzétett információkban végül kialakult bennem a kép, hogy ott kell lennem a forgatáson. Rockzene, motorok – ráadásul chopperek, cruiserek – ott a helyem! Vigyázz Gyönk, jövök!
Lassan, nagyon lassan múltak a napok, a hetek. Közeledett a forgatás ideje, minden eltervezve. Mivel hétköznapra volt tervezve a forgatás, mindjárt ellenőriztem a beosztásom és szerencsére nem dolgoztam azon a napon. Minden ok!
Elérkezett a várva várt program előtti nap. Rossz hírek érkeztek. Nagy valószínűséggel nem lesz forgatás, mert ítéletidőt prognosztizálnak a meteorológusok. Mivel az együttes Felvidékről érkezik, a stáb pedig Budapestről és nem ingyen, túl nagy lenne a rizikó egy esetlegesen felesleges utazás miatt, így program lefújva. Elszomorított, hiszen a motor lemosva, sátor, ruha, sör, pálinka, minden bekészítve, felmálházva áll a motor a garázsban. 🙁
Rövid párbeszéd után hivatalos lett az újabb időpont. Hurrá! Ja, nem! Dolgozom este hatig. Úgy néz ki nem megyek, mert felesleges már este elgurulni Gyönkre. Tanácstalanul olvasgattam a csoport híreit, a szervezők hozzászólásait, aztán végül Zsolt meggyőzött, hogy menjek ki. Elintéztem, hogy korán tudjak indulni, így este 6 után pár perccel meg is érkeztem a helyszínre. Gyönk mellet egy tisztáson volt az esemény gyújtópontja. Gyors köszöngetés a motorról, sátorverés, átöltözés bőrbe – kb. 35 fokban – majd kaja után néztem, de addigra arról lekéstem. Így nem maradt más hátra, mint várni a kezdést.
Alig negyed óra telhetett el, szóltak, indulunk. Körbenéztem, mindenki indul. Sisak csak 2 emberen – az egyik én voltam – a többiek már gurulnak is csupaszon. Igen, szinte csupasznak érzem magam, ha nem vagyok rendesen felöltözve.
A nagy kapkodásban még  a napszemüveget is elfelejtettem előszedni, így félig vakon, sisak nélkül, kesztyű nélkül már én is ott csapattam a menet végén.
Jöttünk, mentünk, fordultunk, húzattuk, morcosan néztünk, besétáltunk, keménynek mutatkoztunk, mozogtunk (táncnak nem nevezném), ismételtünk, ismételtünk, ismételtünk… Leégett a tábortűz,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények

A forgatás után jólesett a hideg sör és az ajándékba kapott forró kutya. Elvegyültem, ismerkedtem, beszélgettem, meglepődtem. Elsősorban azon csodálkoztam, hogy megint egy olyan csapatba sikerült botlanom életem során már másodszor, akik pont olyan lököttek, mint én. Hasonlóan gondolkodunk, hasonló a felfogásunk az élet dolgairól. Megismerkedhettem a Kerecsen tagjaival, elsősorban Varga Zsolttal. Beszélgettünk jelenről, élményekről, határon túliságról, jövőbeli tervekről. Szerintem mi már ott tudtuk, hogy összehoz még minket a sors. Azonos célokért mindketten tudunk rajongani és tenni érte.
Aztán amikor korán reggel hazafelé indultam, futólag megálltam elköszönni a házigazdáktól. Häuszer Beáta és Schmindt Péter elbúcsúztatott, majd legnagyobb meglepetésemre pár nap múlva megkerestek, hogy Pakson járnak a napokban, tudnánk-e találkozni? Persze, hogy tudtunk, hisz értékes emberekre mindig van idő!
Nos dióhéjban ennyi volt ennek a klipnek a története. Lehetne erről még oldalakat írni, de most legyen elég ennyi.

Tavasszal folytatjuk! Ugye Zsolt, Bea, Péter? Én szeretném….

–Lesbat–

Kövess minket és oszd meg oldalunkat:

Vélemény, hozzászólás?