Régóta fennálló adósságot igyekszem törleszteni a mostani bejegyzésemmel (lehet, hogy első körben csak a felét). Ez az adósság kizárólag magammal rendezendő tartozás, semmi több. Belső igény, megfelelni vágyás egy saját magammal szemben támasztott követelményrendszernek. Mint minden eddigi írásom, ez is kíméletlenül őszinte és szókimondó lesz. No nem nagy titokról lerántott lepelre tessék is gondolni a nyájas olvasónak. Semmi világmegváltás, végső kinyilatkoztatás nem fog előkerülni. Ez egy őszinte írás, melyet bármikor vállalok, mert ez vagyok. Őszinte, tetteit felvállalló és arra általában büszke, nyitott személyiség. Most azonban jön a szokásos, “de nem én vagyok a lényeg”, hát kezdem is azt, amiért megint billentyűzetet ragadtam.
Sztána és Bánffyhunyad között, a Kolozsvár- Nagyvárad vasútvonal mentén, a kalotaszegi Alszegen, egy festői gödörben, a Riszeg-hegy lábánál, minden oldalról dombokkal körülvéve, 397 méterrel a tengerszint felett fekszik kis falunk: Zsobok. Neve szláv eredetü szó, magyarul gödröt jelent, s mint neve is mutatja, védett eldugott helyen, egy gödör mélyén fekszik ősidők óta. Mondhatni rejtett fekvése és nehezen járható útjai megkímélték a pusztulástól a benne letelepedett magyarságot. Sovány, köves, nehezen müvelhető határa nem keltette fel sem a földesurak kívánságát, sem más ajkú népek letelepedési, birtoklási vágyát. Ravasz László püspök szerint: “Kalotaszeg olyan, mint egy óriás karéj kenyér. Körülveszik a Gyalui s Bélesi havasok, és a Vigyázó előhegysége, s lassan ereszkedik le a négy völgybe a Sebes-Körös, Nádas, Almás és a Kalota patak mentén, nyugat, kelet és észak, dél felé. Közepét egy komor fennsík foglalja el, közepén Bánffyhunyaddal, széle körös-körül hirtelenül hegyes, lankás, katlanos, távolból a Vigyázó hófehér homloka néz el felette, míg az egészet bezárja a négy víz négy kapuja.” Zsobokra is érvényes a földrajzi leírás, a megbúvó kis falut meredek dombok fogják karélyba természetes várfalszerüen.
Szomszédai: északon Farnas, délen Körösfő, délnyugaton Sárvásár, nyugaton Magyarbikal, keleten Sztána. Községközpontja Váralmás. Bár Szilágy megyei falu, nyelvjárásilag azonban Kalotaszeghez tartozik, a vasútvonal képezi a határt Szilágy, illetve Kolozs megye között Zsobok esetében. A falu három fő részből tevődik össze, a három utca mentén: Alszeg, Felszeg és Egellő. Területét tekintve a belterület 115 hektárt, a külterület pedig 10200 hektárt foglal magába. Zsobok gödörfalu és a 2,5 km-re lévő vasútmegállóhoz földes gyalogút vezetett. Autóbuszjárat sosem volt a faluban. A gyülekezet nagy összefogásával és külföldi segítséggel 1994-ben elkészült a Zsobokot Sárvásárral összekötő új köves út. Azóta Zsobok megközelíthetőbbé lett, az ingázási lehetőségek is könnyebbek lettek.
Zsobok 292 lakosú, református, szín magyar település. Nagy erénye ennek a falunak, hogy meg tudta őrizni magyarságát és hagyományait egyaránt. Még mindig él itt a tarka színvilágáról híres kalotaszegi népviselet, melyet úgy az idősebb, mint a fiatalabb generáció is egyaránt szívesen visel.
Forrás: zsobok.ro
Nem tudtam volna véghezvinni mindazt, ami egy túra szervezésével jár, ha nem áll ott első számú segítőtársamként feleségem, Babi (Már 29 éve!). Vele bármit, bármikor megbeszélhettem. Segített túllendülni a nehézségeken, lelket öntött belém ha csüggedtem, ötleteivel segített tökéletesíteni a végtelennek látszó teendők sorát. Na és persze Juci és Imi. Nem tudok elég hálás lenni nekik mindazért, emit megtettek. Néha talán nem értettünk mindenben egyet vagy másképp csináltak volna néhány dolgot, de ők kitartottak mellettem és az ügy mellett akkor is. Aztán Jani, Attila bácsi, akik lelkileg tettek helyre, ha elbizonytalanodtam. Nem lenne teljes a segítők listája, ha nem említeném Bernit és Pötit. Ők is megérdemlik, hogy bekerüljenek ebbe az írásba, mert amíg tehették, segítettek. (Nem azért, mintha ez a lista akkora kiváltság lenne, csak mégis valahol muszáj őket is megemlítenem, mint segítők.)
Mi sült ki belőle? Aki ott volt, tudja. Ha másnak nem is, nekem egy életre szóló élmény. Felfoghatatlan mennyiségű felénk áradó szeretet, elfogadás, befogadás, barátság. Azt hiszem ez egy újabb írást kíván, hogy mindazt leírjam, mit hozott számomra ez a túra. Mennyi lelki muníciót. Ezért itt félbe is hagyom a történetet.
