8 év, 90.000 km
Nem indul hosszú bejegyzésnek, de majd meglátom mi lesz belőle.
Aki motorozik, az tudja, milyen érzés az, mikor visszatekintünk egy-egy szezonra, régi emlékekre. Persze akinek más hobbija van, ő is valószínűleg ugyanígy érez, de mi motorosok megmaradunk a magunk kis világában, magunk számára teremtett élmények mellett.
Szóval ahogy nézegettem a képeket, előtörtek az emlékek. Évekig nem motoroztam olyan intenzitással, mint azóta, hogy a Sárkánnyal egymásra találtunk. 2012-ben lettünk társak és azóta is elválaszthatatlanul rójuk az utakat. Az első néhány kilométeres közös utazásunk valahol a tudat alatt történet meg. Elmondhatatlan az az eufória, ami elöntötte a lelkemet az első út során. Nem nagyon tudtam magamról, mert el voltam foglalva azzal, hogy egyáltalán az úton maradjak és ne haljak meg mindjárt az első úton Mosonmagyaróvárról, Paksra menet.
