Neked egy legyintés

Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta…

Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta. Ez a mondat fogalmazódott meg bennem az elmúlt időszakban történtek kapcsán. Azoknak szánom ezt az írást elsősorban, akik nagy valószínűséggel nem fogják végigolvasni. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor egyáltalán minek írom meg. Nos azért, mert hátha mégis eljut azokhoz is, akik eddig bele sem gondoltak, milyen motorral közlekedni az utakon. Az utóbbi napokban sajnos egyre többször olvasni végzetes kimenetelű motorbalesetekről.
 
Tegnapi hír ennek kapcsán, hogy a Mátrában és a Mecsekben fokozott ellenőrzésre számíthatnak a két keréken közlekedők. Ezt az ő érdekükben rendelte el az illetékes hatóság.

 

A motorosok nem az erre alkalmas versenypályán próbálgatják a járművüket, hanem a közúton. Ahogy arra számítani lehetett, a jó idő beköszöntével jelentősen megnőtt a motorosbalesetek száma, aminek az is az oka, hogy a vezetők télen kiestek a rutinból – mondta Kiss Csaba.

Ez nagyon szép gondolat, csak nem a nyár beköszönte előtti napokban. Mi, akik rendszeresen motorozunk, tisztában vagyunk vele, hogy a téli kényszerpihenő alatt kicsit megkopik a rutin. De azt is tudjuk, hogy a nyeregbe visszaszokni nem hónapokig, hanem csak napokig vagy órákig tart. Persze akik keveset motoroznak és inkább csak hobbiból, menőzésből vagy spórolási megfontolásból használják a két kerekűeket, nekik talán kellhet ennyi idő, de csak azért, mert havonta jó, ha egyszer nyeregbe szállnak. Viszont az ilyenek nagy részének eszébe sem jut bevállalós kanyarvadászatokba belemenni. Vannak ilyenek is az tény, de a többség nem ilyen.

A fenti bevezetőből tehát kiderül, hogy megint egy kalap alá szeretnék venni a médiában a motorosokat, mint a megtestesült gonosz példaképét. Elég megnézni egy kereskedelmi híradó tudósítását egy olyan balesetről, amiben motoros is érintett. A nyilatkozatok, főcím, a képek, a felkonf mind-mind azt sugallják, hogy már megint ezek az agyatlan motorosok okoztak balesetet. Holott a valóságban mást mutatnak a statisztikák. Még mindig az esetek túlnyomó többségében az autósok a vétkesek.

De most lépjünk is tovább az eredeti téma kapcsán. Miért is jutott eszembe, hogy megint billentyűzetet ragadjak? Tegnap motorozni voltam a Kelet-Mecsekben, Komló környékén és sajnos siralmas tapasztalatokat gyűjtöttem ismét az autósok közlekedési moráljáról. Akik ismernek, tudhatják, hogy nem vagyok egy száguldozós, kanyarvadász fajta. Inkább a komótosan, kényelmesen, szaglászva és nézelődve közlekedést részesítem előnyben, de hát egy cruiser erre is való elsősorban. Ugyanakkor igazodom a forgalomhoz, ha kell dinamikusan közlekedem, de törekedve a szabályok betartására. Nap mint nap vezetek autót is, így nyugodtan nyilatkozhatok az autósokról is, nem csak a motorosokról. Visszatérve a tegnapi nap és a korábbi időszak tapasztalataira sokadszorra is megállapítottam, hogy siralmas az autósok közlekedési morálja. Mint mindenben, itt is tisztelet a kivételnek, így nem is nekik szánom a következő sorokat, hanem neked, aki nem figyelsz ránk!
Mikor motorozom, ezt többnyire azért teszem, hogy kikapcsolódjak, elfelejtsem a hétköznapok gondjait, élményeket gyűjtsek, oldjam a stresszt. Ebben te megakadályozol, mert levágod a kanyart, amivel engem ívmódosításra, fékezésre kényszerítesz, nem hagysz nekem elég helyet a saját sávomban. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Jössz velem szemben a másik sávban. Előzni szeretnél, ezért kikukucskálsz. Látod, hogy közeledem, de mégis előzni kezdesz, nem hagyva nekem elég utat. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Rám nézel a kereszteződésben, látom, hogy észrevettél. Utánam nem jön senki, de te mégis kihajtasz elém, fékezésre kényszerítve engem. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Szeretnélek megelőzni, mert utolértelek, tehát nagy a valószínűsége, hogy gyorsabb vagyok nálad. Ez nem feltétlenül a nagy sebesség miatt van így, hanem azért, mert motorral sokkal dinamikusabban lehet közlekedni, könnyebb rövidebb szakaszon is biztonságosan előzni. Te behúzódsz a vonal mellé, beletaposol a gázba vagy ami még rosszabb, ráfékezel előttem. Amikor elmegyek melletted, rám dudálsz, mert te voltál előrébb és én meg mertelek előzni egy dugóban. Fékezésre, irányváltásra kényszerítesz. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Bevágsz elém a másik sávból, mert szerinted nekem sokkal kevesebb hely is elég. Fékezésre, irányváltásra kényszerítesz. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Nem használsz irányjelzőt. Ennek két oka lehet. Nem szereltek ilyen szerkezetet az autódba vagy lusta vagy használni. Kanyarogsz jobbra-balra, mert te tudod hova tartasz. Én nem. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Miután mögötted haladok a megengedett sebességnél jóval lassabban, szeretnélek megelőzni, mert nem tudom mi okod van rá, hogy ilyen tempóban haladsz. Előzés közben rájössz, hogy van még jócskán tartalék lóerő az autódban és beletaposol, nehogy már ez a tapló motoros megelőzzön. 70-ről indultunk, már 130-cal haladok melletted, de még taposod a gázt. Az sem zavar, hogy szemből kamion érkezik. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Állsz a lámpánál a dugóban. Frusztrált vagy, haladni szeretnél, de nem lehet. Nekem megengedi a KRESZ, hogy a két kocsisor között elhaladva előre menjek. Te ezt nehezményezed, mert ha neked nem lehet, akkor másnak se lehessen. Ezért rám húzod a kormányt mielőtt elhaladnék melletted vagy eleve úgy állsz meg, hogy ne férjek el. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Éjjel, egy hosszú túráról hazafelé tartva ketten ülünk a motoron, az egy hétre való cuccunk a csomagtartón. Együtt nyomunk vagy fél tonnát. Sajnos ilyenkor kicsit felfelé hord a fényszóró. Mivel a legtöbb motoron még nincs fényszóró magasság állítási lehetőség menet közben, ezért kicsit vakít a lámpám este. Te rám villantasz szemből, mire én vissza villantok – jelezve, hogy nem reflektorral közlekedem. Neked ez nem tetszik, mert még mindig zavar a lámpám, ezért felkapcsolod a reflektort és úgy is hagyod mindaddig, míg el nem haladunk egymás mellett. Én semmit nem látok az útból, te haladsz tovább. Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

Sajnos még lehetne sorolni a hasonló helyzeteket és valószínűleg minden motoros társammal történtek már hasonló esetek. Viszont az utóbbi időben egyre gyakoribb az index használatának mellőzése, a kanyarok levágása, áttérés a másik sávba és ez nagyon nem jó tendencia. Említést kell tenni azonban azokról a két keréken száguldozó elmeháborodottakról is, akik az átlag polgárban a motorosok megtestesítői. Sajnos a városban 120-szal száguldozók, tiltott helyeken előzők, egykerekezők kerülnek előtérbe azokkal szemben, akik szabályosan, másokra és magukra figyelve vesznek részt a napi forgalomban. A notórius szabálytalankodók egy része előbb-utóbb bajba kerül, de mindig van utánpótlás. Velük sajnos nehéz mit kezdeni. Ha ők nem akarnak megváltozni, nem is fognak. Viszont belőlük kiindulva sanyargatni a többséget, nem jó megoldás. Ideális esetben mindenki szabályosan közlekedne, vezetéstechnikai tréningekre, versenypályára járna. De ne legyünk naivak, ez nem lesz általános. Maradnak a többnyire közúton, a forgalomban edződöttek. Aki bírja az marad, aki nem, az inkább autóba ül.

Rengeteg gondolatot lehetne még képernyőre vetni, de most ennyi talán elég lesz. Zárásként talán csak annyit, hogy mi motorosok ugyan olyan emberek vagyunk, mint egy autós. Családapák, családanyák, gyermekek. Ne kívánd a halálunkat azzal, hogy felindultságodból, türelmetlenségedből, rossz kedvedből adódóan rosszat kívánsz vagy teszel velünk! Minket is hazavárnak!


Neked egy legyintés – nekem az életem múlhat rajta …

— Lesbat —
Kövess minket és oszd meg oldalunkat:
error
fb-share-icon

Neked egy legyintés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. szabojan56

    Szia Magyarfalvi Laci! Úgy általában utálom az országutakon kamikázóként közlekedő motorosokat, és legszívesebben gépágyút telepítenék az autómba, vagy szeneslapátot, hogy az őrült módon előzgető, száguldozó motorosokat kiiktassam! Legutóbb Lillafüreden voltak borzasztó élményeim a motoros haverjaid miatt: a napi túránk végén, estefelé fáradtan vonultunk a szálláshelyünk felé, amikor a Lillafüredi alagút alatt áthaladva 3 motoros azzal szórakozott, hogy amint meglátott bennünket az alagútban, ezerrel ráhúzta a gázt, mi meg majd össze… magunkat!!! Ők meg vigyorogva visszaintegettek! Hát ennyit a motorosokról!

  2. Lesbat

    Szia Jani!
    Köszönöm hozzászólásod! Biztosan vannak olyanok, akikről írsz, de hidd el, a többség nem ilyen. Őket legtöbbször észre sem veszed. Nem szabad általánosítani, ahogyan az autósok többsége is toleráns és segítőkész a motorosokkal. Az pedig, hogy a "motoros haverjaid", az meglehetősen túlzó, mert csak motoros barátaim vannak. Haverjaim nincsenek, mert az egy más kategória. 😉 Figyeljünk egymásra, az a lényeg.

Vélemény, hozzászólás?