Miért élünk?
Feltetted már magadnak a kérdést valaha is: Miért élünk?
Amikor először rátaláltam erre a videóra, nem tulajdonítottam neki különösebb fontosságot. Persze tetszett, mert megható történet és valahol kapcsolódik az én életemhez is, de nem olyan mélyen, hogy továbbgondoljam a dolgot. Aztán nemrég megint elém került a videó. Ismét megnéztem, megint tetszett, de még mindig nem érte el talán a kellő hatást, hogy klaviatúrát ragadjak a téma kapcsán.
Teltek a napok, hetek, mire megint belebotlottam a linkbe. Valami megváltozott a legutóbbi megtekintés óta. Több olyan esemény is lezajlott körülöttem, melynek része lettem akarva vagy akaratlanul. Jártam a Pilisben, ellátogattam Nyitragerencsérre a P. Mobil Rockmúzeumba, beszélgettem régi barátokkal, ismerősökkel és a családomon belül is zajlott az élet. Talán mindez hozzájárult ahhoz, hogy most éppen a billentyűzetet kopogtatva írom ezeket a sorokat.
Néhány dologról elgondolkodtam. Köztük talán a legfontosabb a címben már említett kérdés:Miért élünk?
Nos mindenkinek más válasza lehet erre és ez rendben is van. De talán ha kicsit több időt szánva rá, sorba vesszük eddigi életünk főbb állomásait, egy-két következtetést le tudunk vonni belőle. De mielőtt ezt saját részemről megtenném, nézzétek meg a fent említett rövid kis videót, mely igaz történet alapján készült. Biztosan sokan láttátok már ezt a pár perces alkotást, de elsőre talán ti sem fordítottatok rá nagyobb figyelmet, mint én annak idején.
A videót többször is megnéztem és elgondolkodtam azon, vajon mennyiben kapcsolható össze ennek az átlagban 81 éves társaságnak az élete a saját életemmel. Talán meglepő, de sok hasonlóságot találtam. Persze szerencsére még van jó néhány évem addig, mire én is elérem ezt a kort. .. De itt álljunk meg egy pillanatra, mert megannyi kérdés tódul elém. … Megérem? Mit szeretnék még elérni, megélni ebben az életben? Mit éltem át eddig és mi vár még rám, ebben a megismételhetetlen és egyszeri csodában? Mindezekkel számot vetve futtattam magamban tovább a videó üzenetét.
Egy alig 3 perces kisfilm képes volt rávezetni sok fontos dologra, ami talán elsőre közhelyesnek tűnhet, de ha a saját életünket helyezzük középpontba, talán nem is olyan egyszerű másképp megfogalmazni. A lényeg, hogy valóban úgy is érezzünk, cselekedjünk, ahogy azt megfogalmazzuk.
Próbáljuk meg úgy irányítani az életünket, hogy ne kelljen a vége felé azon keseregnünk, hogy mi mindent szerettünk volna még tenni, de már nem lehet. Ne kifogásokat keressünk, hanem lehetőségeket, hogy elérjük mindazt, amire büszkék lehetünk, amire mosolyogva gondolhatunk, amikor talán már csak magányosan üldögélhetünk egy széken a teraszon, emlékeink közt kutakodva. Becsüljük meg azt, amink van, legyen az akár anyagi vagy embertársi kapcsolat. Ne dobjuk el magunktól azokat, akik mellettünk állnak jóban, rosszban. Tápláljuk a szeretet lángját, nehogy kialudjon, mert életben tartani egy tüzet sokkal könnyebb, mint ismét lángra gyújtani. Szerencsések azok, akik társukkal együtt öregedhetnek meg, Ezért mindenkinek azt kívánom, találja meg igaz lelki társát és álljon mellette egészségben, betegségben egyaránt. Ne kövesse a multikulturális társadalmak szabadelvű, liberális kapcsolatteremtési elvét! Ne a fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelve éljen! Éljen és cselekedjen következetesen a saját elvei szerint, kitartva a hagyományos erkölcsi értékrend mentén.
Visszatérve a videóra, talán nem kell megmagyarázni a mondanivalóját. Biztosan van több ilyen filmecske is a világhálón, amiknek hasonló a tartalma, de ez azért különösen fontos számomra, mert hát talán én is motorosnak mondhatom magam. Ha másért nem is (van azért más is), de a motorozás szeretete miatt mindenképp.
Záró gondolatként még annyit, hogy érdemes töprengeni azon is, hogy mi a mondanivalója még a fenti alkotásnak egy motoros csapat számára? Olyanoknak, akik évente csak néhány alkalommal tehetik meg, hogy egy asztal körül vagy a motor nyergében egy közös túrán gurulva élvezzék egymás társaságát? Nos nekik is jelenthet valamit. Össze kell tartani, segíteni kell egymásnak, ha valaki bajba kerül, túl kell lépni kicsinyes problémákon, amik hosszú távon megölik a kapcsolatokat. Nézzük el egymás hibáit, lépjünk túl rajta, karoljuk fel bajba kerülőket, közös célokért, közösen küzdjünk és próbáljuk meg szebbé tenni a körülöttünk lévők életét is. Becsüljük meg a barátságot, mert egy igaz barát mindig segít, ha baj van.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert rátaláltam azokra az emberekre, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, kiállnak társaik mellett akkor is, ha azok bajba kerülnek. Úgy szeretném leélni az életemet, hogy a végén ne kelljen azon keseregnem, mi mindent tehettem volna másképp?
— Lesbat —
Kövess minket és oszd meg oldalunkat: